Az önellátás egyik legfontosabb alappillérét azoknak a növényeknek a megtermesztése jelenti, amik elengedhetetlenek a háztartásunk számára. Akinek van arra lehetősége, hogy belevágjon ebbe, az előbb-utóbb szembesül azzal, hogy a körülmények – és itt elsősorban a mikroklímára érdemes gondolni – nem feltétlenül ideálisak. Szerencsére erre a problémára igen praktikus megoldások léteznek.

Ezek közül a kerti fólia a legelterjedtebb. Ezek a sátrak a múlt század második felében kezdtek el igazán elterjedni, a műanyag térhódításával egyetemben. Népszerűségük azóta is töretlen, aminek igen egyszerű oka van, hiszen az üvegházakkal szemben nem csak a működési mechanizmusuk tekinthető előnyösebbnek, de a kiépítés költsége is jóval alacsonyabb. A kerti fólia ugyanis az üveggel ellentétben sokkal jobb fényáteresztő, noha ez az információ elsőre talán nagyon is furán hangzik. Valójában a helyzet az, hogy az így átszűrődő fény sokkal inkább hasonlít a természetes bevilágításra, mint amit üveg alatt tapasztalhatunk. Ezt pedig nyilvánvalóan a növények is értékelik.

A legfontosabb kérdés a kerti fólia kapcsán a forma és a méret. Ezek eldöntése ugyan komoly dilemmát jelenthet, ám elsősorban azt érdemes átgondolnunk, milyen növényeket szeretnénk termeszteni. Ez ugyanis alapjaiban határozza meg választásunkat. Tekintve, hogy szükséges némi előkészület – például a talaj elegyengetése – is, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szerencsés elsőként egy közepes méretű kerti fólia mellett letenni a voksunkat és a későbbiekben akár egy másodikat is elhelyezhetünk, ha ezt kinőnénk. A sátorra a legnagyobb veszélyt a szél jelenti, így feltétlenül olyan helyen rakjuk le, ahol a lehetőségek szerint a leginkább védve van. Pontosan emiatt is érdemes az acél váz mellett dönteni, az ugyanis sokkal masszívabb, mint a műanyag.