A ló táplálása nem csupán az abrak és a széna rendszeres kiosztását jelenti, hanem tudatos, állatfaj-specifikus gondoskodást, amely figyelembe veszi az egyed igényeit, életkorát, terhelését és egészségi állapotát. A lovak emésztőrendszere érzékeny, működésük természetes ritmusához igazított étrendet igényel. A nem megfelelő táplálás nemcsak teljesítménycsökkenést, hanem súlyos egészségügyi problémákat is okozhat. Épp ezért fontos, hogy minden ló olyan tápot kapjon, amely összetételében, mennyiségében és időzítésében is megfelel az adott egyed szükségleteinek.

Lótáp kiválasztásánál először is tisztában kell lennünk azzal, hogy a ló alapvető tápláléka a jó minőségű szálastakarmány, vagyis a széna. A koncentrált abraktápok és kiegészítő keverékek célja nem a széna kiváltása, hanem az energia, fehérje, ásványi anyag és vitaminigény kiegészítése. A modern lótápok különböző formában készülnek – pelletek, müzlik, extrudált szemcsék – és eltérő összetevőkkel szolgálják ki a hobbilovak, sportlovak, tenyészállatok vagy éppen az idős, leépülő szervezetű lovak igényeit. Egy pihenő ló tápanyagigénye nyilván nem azonos egy versenyekre készülő sportlóéval, így a táp kiválasztásánál mindig az adott ló munkaterheléséből kell kiindulni.

A táplálás mennyiségének meghatározásánál fontos a ló testsúlya, fajtája, temperamentuma és napi aktivitása. Általános szabály, hogy egy ló naponta testsúlyának 1,5–2%-át fogyasztja el szárazanyag formájában. A koncentrált tápok arányát mindig ehhez kell igazítani, elkerülve a túlzott energia- vagy fehérjebevitelt, amely felesleges túlsúlyhoz vagy izgatottsághoz vezethet. A túladagolás különösen veszélyes lehet, hiszen emésztőrendszeri problémákhoz, kólikához vagy akár patairritációhoz is vezethet. Ezért nemcsak az számít, mit adunk, hanem az is, hogy mikor és mennyit.