Legyen szó szinte bármilyen ingatlan, járda, vagy épp tároló kialakításáról, a betonozás általában elkerülhetetlen lépés. Amennyiben ezt a feladatot házilag, önállóan szeretnénk elvégezni, akkor kardinális kérdés, hogy tökéletesen tisztában legyünk a legfontosabb tudnivalókkal.

Ezek közé tartozik például a legoptimálisabb távtartó alkalmazása is. A beszerzéskor ugyanis azzal szembesülhetünk, hogy az elérhető választék hatalmas, így aztán kulcsfontosságú tudnunk, mik a legfőbb különbségek az egyes kialakítások esetében. A távtartó célja, hogy a nagyobb betonformák kiöntésénél a stabilitást biztosító rudazatot precízen a helyén tartsa. Nem is igényel különösebb magyarázatot, miszerint ez annál nagyobb kihívást jelent, minél komolyabb terhelésről van szó az adott betonelem esetében. Első körben tehát ezt a jellemzőt kell megvizsgálnunk. Mélyépítésű ingatlanok vonatkozásában, vagy ahol jelentősebb alapterületről és térfogatról van szó, ott kizárólag a legstrapabíróbb megoldás jöhet csak szóba.

Napjainkban három különféle alapanyagból készült távtartó típus érhető el a kínálatban. A műanyag, a rostbeton és az acél egyaránt rendelkezik kiemelkedő előnyökkel és hátulütőkkel. Előbbi alacsony árral rendelkezik és univerzális felhasználást biztosít, ám a túlságosan nagy terhelést nem bírja. Az acél ezzel szemben kimagaslóan ellenálló és strapabíró, cserébe nehezen darabolható és meglehetősen költséges is. A rostbetonból készült darabok kiváló köztes alternatívát nyújtanak, de nem minden területen vethetők be. Ugyancsak döntő befolyással bírhat a beépítendő távtartó formája is. Egyes esetekben bakokra, míg máskor kígyó alakzatra, vagy épp hálós kivitelre lehet szükség. Elterjedt még a karácsonyfa alakzat és a vonalszerű távtartó használata is, így aztán mindig körültekintő módon kell eljárnunk a beszerzéskor.